"Tallózva a freeblog.galaxisban, gyakran találkozni elköltözők hátrahagyta blogokkal. Elsőre persze felötlik a gondolat, gazdája miért nem törölte ki az egészet. Az elütött kutyákat is lehúzza valaki az útról előbb-utóbb. Látva viszont a keresők útján odajutott látogatók statisztikáját, tényleg érdemes megtartani az egykor leírtakat. A keresőtalálat úgyis halott blogunk mélyébe döf. Adott bejegyzéshez navigál, hadd olvassák népek 404-es üzenet helyett inkább régvolt gondolatainkat."Ennél jobban szerintem nem is lehetne meghatározni a hátrahagyott, általam "lelenc" esetleg "árva" blogoknak nevezett online naplókat. Vagyis a blogoszféra azon nagyobb részét, melyeket legfeljebb átlag 3 hónapig vezet gazdája. Utána pedig - ahogy minden más a neten - egyszerűen ott marad. Nem takarítja el senki. Ennek oka, hogy naplók többsége az érdeklődés hiánya miatt szakad félbe; csupán az esetek elenyészően kicsi százalékában törli a tulajdonosa. Hiszen bármi, amit addig felvittek rá, kics, mementó a tulajdonos számára. Miért is törölné ki valaki "régvolt gondolatait"?
Forrás: Dr.Stein
Az elhagyott blogok lényegében természetesnek vehetők, ha először figyelmbe vesszük azt igazi tömegblogolás hajnalát. Kezdetben vala ugyanis a hype. Ugye-ugye, míg 2001 körül még csak a geekek vetemedtek valamilyen személyes weboldal létrehozására (A.K.A. státuszszimbólum), nem sokkal azután hirtelen valamiért baromira kapós lett a dolog. A Wikipedia a blogolás elterjedését a 09.11. utáni tömeges közléskényszerhez köti, ez szerintem hülyeség, de ne kötözködjünk. Értelmesebb a konkrét eseményektől elvonatkoztatva inkább a technikai fejlődés vonalát választani. Szerintem ugyanis akkor kezdett el a blogoszféra elképesztő mértékben tágulni, amikor megjelentek azok az első szolgáltatók (LiveJournal, Xanga) amelyek könnyen kezelhető beviteli felülettel és egyensablonokkal rendelkeztek; tehát amikor egyáltalán lehetségessé vált a HTML-t hírből sem ismerők tekintélyes táborának "tartalmat feltölteni", amit ugyebár a web2.0 egy-az-egyben átvett később.
Amilyen gyorsan sikké vált a blogolás, az újdonság varázsának elmúltával olyan gyorsan el is kezdtek lezülleni az újonan készített blogok. Sokaknak idegen volt a blog által megkívánt életforma, a frissítési kényszer; egy idő után talán nem is volt rá szükségük. Így felejtődött el lassan tulajdonosuk pár hetes, hónapos, de még akár éves munkája is. Hiszen azért egy blogban - még a leghitványabban is - sok munka van, ez kétségtelen. Az egy dolog hogy a környezet adott, de a tartalomfeltöltés akkor is eredmény - kétlem hogy bármely (volt) blogger félválról vette volna saját blogját. Hiszen csak az nem blogolt, aki nem akart. :P
Ezeken a "csonkokon" mégis néha sok és hasznos információ lelhető fel, így ezen blogok többsége nem tekinthető tipikus "internetszemétnek". Ez azért is pozitív, mert a még élő blogok a keresőkben bizony élő linkeket is jelentenek; és ha jobban belegondolunk, a keresések közben nincs idegesítőbb a tökéletesen releváns, ámde halott linknél. ("Google catche, óh, hallgasd meg kérésem!") Úgyhogy bizonyos szempontból akár a múlt egy darabjának is tekinthetők - vagy lehet őket átkozni, hogy egy újabb objektumtípus, ami szennyezi és "eltömíti" a netet. Igaz ami igaz, a lelencblogoknak esetenként tényleg van egy idegesítő tulajdonságuk, amit úgy hívnak: foglalt domain. :P
Kapcsolódó anyagok:
