Ha a kedves szülő unja már hogy a palántája egész nap egyedül kushad a gép előtt és ezrével robbantja le a fejeket, akkor nem az a megoldás hogy elkezd a számítógépes játékok káros hatásairól papolni, hanem eltöprenghetne azon, hogy mégis milyen úgy alleszusammen a kiscsaláduk hétköznapi élete.
No jó, ez a felütés tényleg eléggé hasonlít a "másik oldal" érvrendszerére, de tényleg van más megoldás. Most a mindenféle MMO-s szocializációt és egyebeket félretéve szeretnék bemutatni pár oly egyszerű-és-nagyszerű ezközt, mely még az ős Gazdálkodj okosan-os és Monopoly-s tehát a real-life társasjátékos érát elevenítik fel, amely talán még a szülőknek is ismerős lehet.

Ilyen - remélhetőleg - még jó darabig nem lesz látható a WoW trade-channelén, viszont a reklám akár tetszik, akár nem, szép lassan integrálódik a játékiparba is. Ennek természetesen vannak pozitív és negatív vonazatai is egyaránt, de a következtetések levonásával még nem érdemes sietni. Ugyanis egyenlőre nem fenyegeti a virtuális világok többségét a reklámok begyűrűzése, egyes darabok számára pedig egyenesen hasznosak ezek. Vajon miért?

Jazzy rádió néven új, jazzre specializálódott rádiócsatorna indul a 90.9 frekvencián, írja a Népszabadság. A tulajdonos szerint: "az elmúlt években kialakult egy olyan közönségréteg, amelynek tagjai nagyon unják, hogy ugyanazok a "slágerek" szólnak mindegyik adón, dzsesszt viszont nem igazán tudnak hallgatni." A tervek szerint az adó február 14-én indul.

Hát, éppen ideje volt már. Kíváncsi leszek, hogy az "új dzsesszszerzemények" fogalomkörébe főleg konvencionális számok fognak kerülni, vagy nyitnak kicsit a szabadabb műfajok felé is; még akor is, ha ez reklámügyileg öngyilkosság lenne. Viszont ha nagyon eltolódnak a klasszkus jazz - acid jazz skálán valamelyik irányban, annak tényleg csak a felcsigázott közönség látja kárát. Felvehetnének valami klassz kis mottót, amiben benne van az igazi változatosság. :)

Tisztelendő ugyanakkor az adó reklám önkorlátozási vállalása (óránként maximum hat reklám), amit nem tudom hogy fognak teljesíteni. Még ha nem is lesznek képesek tartani ezt a rátát, a Rádió 1 reklámdömpingjének azért remélem. aláteljesítenek majd.

És még valami. Aki eddig nem igazán tudott jazzt (Jazz az barátom, nem dzsessz. Meg dzsigoló, meg dzsoni. Használja ezeket így, leírva, komolyan valaki?) hallgatni a magyar légtérben, az gondolom nem is nagyon keresgélt, és nem is nagyon talált rá pl a Radio café-ra. Mert ott azért megy, nem is ritkán. Az egyszeri jazzer pedig azzal vigasztalódik, amije van, ugyebár. (Megemlíthetnénk persze a Petőfi rádiót is; ott is adnak egy-egy jó számot, pár évente egyszer biztosan. Csak pont nem akkor hallgatom.) Ezzel persze nem azt akarom mondani hogy nem örvendetes a hír, csak az ész nélkül nyilatkozókat nem szeretjük és elássuk jó mélyre.

Először nem is értettem miért hivatkoznak egyesek bizonyos blog-postokra, mint cikkekre. Akkor arra jutottam, hogy szegények a post szót valószínűleg nem ismerik, és hát mivel betűk vannak benne, ezért legyen akkor cikk. Hát nem. A blogoszférában jó ideje mozgó emberektől láttam korábbi cikkre való hivatkozást. Ami teljességgel helytelen. A post az nem egyenlő a cikkel, még ha az történetesen egy újságírónak titulált egyéntől származik is...

'Estét! Először is Kedves-Valaki-AKi-Idetévedt, hello! Ez itt Proxy (szerény személyem) agyának újabb szüleménye, kicsit pontosabban egy internettel és médiával foglalkozó tematikus blog. Gondolom úgy illendő hogy pár szóban összefoglaljam minek is indítottam egy újabb Techblogot ebben a nagy maszatban, amit egyesek internetnek neveznek. Nos, akit érdekel, az olvasson tovább!