Dr. Stein zsörtölődött egy kicsit a jelenlegi játékpiacon, amin aztán én is elgondolkoztam. Bár a játékpiac, a PC- és egyéb médiaiparágak körül kialakult kikezdhetetlen piacok halálát már jó sokszor megjósolták, azok azonban még mindig nem átallnak élni és virulni. Ejnye.
A most népszerű műfajok és témák egyeduralmát nehéz megtörni, de időről időre jelennek meg ígéretes alkotások, amik nem merülnek ki az új grafikus kártyák technológiai izzasztásában. A kreativitás mindig is nagy hangsúlyt kapott a játékfejlesztés termén - állítom hogy a játékipar a legkreatívabb minden szórakoztató-ipar között - még ha a tömegigények kielégítésének korát is éljük. A témák tekintetében azt tudom mondani, hogy minden korszaknak voltak slágertémái, amiket unásig ismételtek; a sci-fi korszak lecsengésével jelenleg a második világháborús dömpinget éljük. Viszont ahogy maguk a játékosok fáradnak bele hogy ezredszer is végigjátsszák a normandiai partraszállást, a piac, mint már annyiszor, végül önmagát fogja korrigálni.

A játék ugyanis talán még a filmnél is befogadóközpontúbb. A filmeknél a történetvezetés hibáit a látványos megvalósítás el tudja takarni, a bevétel maximalizálása szempontjából pedig akár még döntő is lehet a profi vizuális megvalósítás. A mozivászon adott, így a filmet minőségromlás nélkül nézhetjük bármelyik vetítőteremben. Ha a film sikeres lesz, kiadják DVD-n, ha nem sikeres, akkor a forgalmazók kihagyják a mozit, és rögtön kerül kétezerért a polcokra.
És a játékoknál? Hiába van csili-vili garafika, ha a játék maga játszhatatlan, unalmas, az emberek nem fogják megvenni tízezerért, inkább letöltik. Itt nincs második esély; ha a játék megbukik - és meg fog, ha a játékélményben akár csak közepeset is nyújt - a budget megjelenések már csak aprópénzben mérhető hasznot hoznak a forgalmazóknak. Arról nem is beszélve, hogy a grafikai beállítások gyakran még az aktuális csúcsgépeken sem húzhatók a maximumig. Ezzel azt akartam bemutatni, hogy önmagában a tálalás, a filmekkel ellentétben, nem képes sikerre vinni egy játékot. A játékosoknak ugyanis 80-90%-ban a játékélmény a mérvadó.

Ebből következően, aki nagy pénzt akar kaszálni, annak bizony új ötletekkel, innovatív játékmenettel kell előállni. A sikeres sémák másolása ugyanis egy darabig még a felszín felett tarthat egy-egy játékot, de hosszú távon ez a recept biztos bukás.
Eredeti ötletek hajtják előre a játékipart is, ugyanúgy mint minden mást. A kapós ötletekből lesznek (jobb esetben) a címlaptesztek - rosszabb esetben azok, amelyek "lélegzetelállító" grafika mellett tudnak csak újdonságokat mutatni. A klisé-programok pedig kerülhetnek a hátsó oldalakra.
Nem véletlen hogy az olyan kisebb, nem-profitorientált játékfejlesztő csoportok, mint pl. a Lionhead (Black& White, Fable) és a játékipar "nyagyjai" között emlegetett fejesek mint Sid Meier mind eredeti ötleteik nyomán váltak nemzetközileg elismertté. Jelenleg is számos olyan project készül (Spore, a már megjelent Darwinia) melyek a grafikai csodákat félretéve meglepő, eredeti alapkoncepciókat fektetnek le, melyek fel tudják rázni a játékpiacot. Csupán figyelemmel kell követni az E3 és Games Convention tudósításokat, hogy lássuk: a játékfejlesztők is tisztában vannak az "új kor" kihívásaival.

Végül nem szabad kifelejteni a jelenkor legfontosabb stílusát a csak tömegesen játszható játékok vagyis a MMO-k (és ennek a legáltalánosabb alcsoportjának, a MMORPG-knek) előretörését, amelyek az internet elterjedésével teljesen újfajta játékélményt hoztak a piacra. Ahogy több száz ember egy szerveren kalandozik, interakcióba lép egymással, kereskedik, segít, akadályoz, vagyis ÉL - méghacsak virtuális avatar mögül is, de vitathatatlanul egy személy van karaktere mögött; tehát ahogy újra felerősödik a szociális aspektus a játékokban, a fejlesztők számára hatalmas lehetőségek tárulnak fel. A mesterséges intelligencia (Ai) amely eddig főleg ellenfél volt, most hirtelen csapattárs lesz; a fő cél az, hogy a gép irányította karaktereket ne lehessen végül megkülönböztetni a valódi ember által irányítottól.
Ahogy a social-networking teret nyer az internet nyers valójában, a játékok "korlátai" között is közösségek (céhek, baráti csoportok) alakulnak, melyek nagyfokú átjárhatóságot biztosítanak a valós és virtuális kapcsolatok számára. A globalizáció már a játékokban is megtalálható. A játékosok készek benépesíteni a virtuális teret, a fejlesztők pedig készek eszközt adni nekik céljaik eléréséhez. Amíg végül elmosódik a határvonal fejlesztő és felhasználó között; amíg végül a felhasználó maga nem fogja létrehozni saját világát. A saját kreativitásával. Addig viszont rá van szorulva a játékpiac kreativitására. Jelen pillanatban pedig abból nem látszik hiány.