"Az internetes kommunikációban az emberek sokszor agresszívebbek, neveletlenebbek, mint személyes kapcsolataikban. Erra a problémára már felfigyeltek a pszichológusok is." Forrás:Index
Sype vagy IRC? Ha azt vesszük hogy az emberek többsége jobban szeret beszélni mint gépelni akkor az előbbi. De ha egy kínosabb szituációt akarunk megoldani? Ha hazudunk? Ha nem akarunk még lehetőséget sem adni a másiknak hogy nem-verbális jelekkel többet értsen ki a mondanivalónkból? Akkor marad a gépelés. És ha már egyszer lehetőségünk van kihasználni személytelenségünket, miért ne tennénk?
Az internet nagy mértékben megváltoztatta a kommunikációhoz való viszonyunkat. Most kihagyva a történeti visszatekintést - amit én imádok alkalmazni de egyébként teljesen fölösleges - gondoljunk csak bele hogy mi folyik egy chat-csatornán manapság. Vagy egy multiplayer meccs közben. Ilyen bunkók lennének az emberek?
Legendák, mesék, sztorik. A kedves-rendes srácról akit mindenki imád. Csak otthon, gép előtt viselkedik kicsit másként. Nem olyan meglepő ugye? Lehet hogy az az ok, hogy az effektív kommunikáció már nem szűkül le többé az otthonon kívüli környezetre? No és a telefon? Az tán nem játszik?
Véleményem szerint az okokat pontosan a gépelt szöveg elidegenítő hatásában kell keresni. Gépelt - és nem írott! Persze, a gépelt is írott szöveg, de vannak fontos különbségek. Vegyük példának a 18-dik századi levelet. Ugyanúgy írjuk ma az emailt, mint azt? Egy frászt. A levél sokáig megőrződött, dokumentumnak minősült. Az email nem marad meg? Dehogynem. Akkor hol lehet a különbség?
Fast-food age. Gyorsfogyasztású kaja, gyorsfogyasztású információ. Az írás elvesztette patináját, csupán egy lett a kommunikációs formák között. Ez nem kesergés, hanem tény. Ahogy ma már az e-mail is lassúnak számít, a chat, a leírt beszéd vált korunk jellemző kommunikációs formájává. Bizonyos szempontból eltűnt a különbség szöveg és beszéd között, a stílus, a forma hasonló, ha nem ugyanaz. Ez nagyon fontos részlet, ugyanis ehhez tudjuk viszonyítani az első bekezdésben bemutatott különbséget. Hogy bármilyen egyforma is a kettő, más-más beszédhelyzetet teremt.
Pár éve volt egy mobilreklám, ami azzal hirdette magát: Szakítani igazán SMS-ben lehet. Most tekintsünk el a morális aggályoktól, és vegyük észre: ez tényleg igaz. Hogy az ember inkább választ kényelmetlen helyzetben olyan kommunikációs formát, ahol önmagát biztonságban érzi. A neten másokat gyalázó embernek is az anonimitás, a távolság adja a bátorságot, az utcán valószínűleg nem tenne ilyet. Ilyen tekinttetben még talán a telefon is "biztos" csatornának tűnhet; a távolság érzete, az hogy "nincs benne igazán a beszédhelyzetben" adja alá a lovat.
Bár a fennti esetek "krízishelyzetek", igenis lehet következtetéseket levonni a hétköznapi kommunikációs formákból is. Aki inkább sms-t küld minthogy telefonáljon; aki az IM-program hangátviteli szolgáltatását használja gépelés helyett mind elárul valamit saját kommunikációs szokásairól. Természetesen ezeket számos más tényező (hatékonyság, pénztakarékosság) módosíthatja, így önmagában ezekből a jelekből nem lehet mélyreható következtetéseket levonni. Mindenesetre óvakodjuk attól aki a szöveget preferálja, viszont azt teletűzdeli emoticonokkal. :) Vagy szoktassuk rá a beszédre!
