Ebben a postban most szeretnék feldobni pár teljesen érdektelen kérdést, ami szerintem csak engem foglalkoztat. :) Ezúttal nem elmélet elmélet lesz, nem is kérdés elmélet, hanem gyakorlat elmélet. :) Szóval kicsit megvizsgálom az "átlagos" blogger hogyan interaktívkodik, hogyan csinál blogrollt és ír -e egyáltalán leadet. Nem fogok konkrét oldalakat említeni, de egyébként sem akarok senkit bántani csak az észrevételeimet összegzem. Aki kivételnek érzi magát, az majd lesz szíves jól nem magára venni amit írok. :)
Vigyázat! Post végén paradoxon!

Blogfelépítés:

Mitől függ az hogy ír -e valaki leadet? Számomra egyértelmű hogy a főoldalra nem teszek ki mérföld hosszú szöveget, azért, mert a főoldal egyszerűen nem arra való. Az újságok címlapján sem a teljes sztori szerepel, hanem csupán a bevezető, a lead, amelyet ha elég érdekfeszítően írnak meg, az ember tovább lapoz a teljes cikkhez. Attól még hogy a blogon lehetőség van a főoldalon publikálni mindent, lehetne kicsit szelektálni. Én is egy bizonyos karaktermenyiségen túl mindig beteszem az oldaltörést, egész egyszerűen azért, mert így nem kell mindnekinek az egész szöveget végigscrolloznia, ha esetleg nem érdekli a post tartalma.
Vagy ez csupán az én problémám? Jó, tudom, nem írhat mindenki kick-ass leadeket (mint ahogy a sajátjaim minősége sem mindig tökéletes. :P), de azért meg lehetne próbálni. Szerintem igenis zavaró ha a főoldal egy posttal van tele. Felhasználói szempontból felborítja a blog szerkezetét, hiszen a főoldal immár nem teljesíti azt a funkcióját hogy a legfrissebb postokat egy helyre gyűjtse.

Ezek után lehet hogy viccesen hangzik, de másik halálom amikor a főoldalon semmi szöveg nincs, csak a címek. :) Ilyet is láttam már, népszerű blogon; biztos működik ez nála. Ehhez valószínűleg fantasztikus címadási skillek társulnak, ugyanis meglehetősen nehéz önmagában egy címmel az olvasót olvasásra ösztönözni. Ez nem a napilap ahol "14 éves gyilkolt!" címmel a cikkre tudjuk csábítani az olvasót. Sőt, ma már a rövid hírekhez is dukál min. 1 mondat részletezés, hogy talán egy kicsivel még hatékonyabb legyen. De a blogon ez nem működik. Ha leszámítjuk azokat az elvetemülteket akik ígyis-úgyis elolvassák kedvenc bloggerük bejegyzéseit, a maradék blogoszféra bizony nem építhet erre a stratégiára. Szembesülni kell a ténnyel: meg kell tanulni jó leadet írni. Mondom én. :)

Kommentek:

Azt is bloggere válogatja ki hogy reagál a kommentekre. Alapverzió amikor kikapcsolja, ezt nem kell sokat elemezni. :) Hát, végül is ilyet is lehet csinálni ha valaki tisztán "írni akar", de ugyebár mégis jobb feedbacket kapni.
De most nem elemezni akarok, hanem egy konkrét esetet vizsgálni: ha a blogger ösztönzi a kommenteket, de egyáltalán nem reagál rájuk. Ez ugyanis fura. Én legalábbis nem látom értelmét. A blog, a web2 alapja a közösségi kommunikáció kialakítása (szép, alliteráló szókapcsolat :)), aminek szerves eleme a feedback-feedbackje, tehát hogy a kommentelő látja hogy valahol, mélyen a blogban a megcélzott blogger vette az üzenetét. Nem kell feltétlen minden kommentre kényszeresen válaszolni persze (én mondjuk szoktam :)), viszont az nem káros ha a blog látogatója érzi hogy figyelmbe veszik mint fogyasztót. És ez jó.
Van persze indirekt visszajelzés is, mondjuk poston belül. Aki ilyet csinál, az érezze magát felmentve, de gondolkodjon el magán. ;)

Inter-blogularitás:

Ki hogyan hivatkozik más blogokra/bloggerekre? Érdekes kérdés. A blog neve (címe) szerint vagy a blogger neve szerint? Én általában blognév szerint hivatkozom, itt a blogrollban is így vannak feltüntetve a többiek. Poston belül furcsa módon inkább a blogger nevét írom le. Lehet hogy következetlen vagyok, de nekem így logikus. Észrevételem szerint a lazább énblogok a blogrollba is a bloggert pakolják, de láttam ilyet már komoly techblogon is. Nincs helyes megoldás, természetesen. Csak kíváncsi vagyok mások miért így csinálják.
Most kb ennyi kérdésem van, nemsokára jövök még többel. :) Addig gondolkozzatok!

(Jah, hogy hol a paradoxon? Visszaolvasva eddig ennek a postnak lett szerintem a legrosszabb leadje. :P Van ilyen...)