Most minden, még a nagyanyám is 2.0, sőt 2.2 ha szorosan követve a trendet a symposium-hoz igazodunk és olyan frázisokat puffogtatunk hogy felhasználóbarát meg közösségi. Azonban mindez teljesen lényegtelen. A Web 2.0 ugyanis effektíve nem létezik, de ez igazából senkit sem érdekel. Vannak új eszközök, ezek az eszközök most programszerűen a felhasználóra koncentrálnak. Mi történik valójában? User szavával: Evolúció

De az új eszközök evolúcióját inkább olyan fényben kéne vizsgálni, hogy megjelent az a számítógéphez értő középréteg, aki komolyan tartalmat akar létrehozni, eddig ugyanis lényegében a két véglet, az alapfelhasználó és a rendszeradminisztrátor között oszlott meg a népesség. A felhasználó csak leste mit csinál az admin. Viccek tömege született a két "faj" szembenállásáról. Most azonban a színre lépett valaki más is.
Az új eszközök ennek a középrétegnek a lehetőségeit emelik ki. Nincs itt szó semmiféle forradalomról. Azok az emberek, a programozók akik eddig is uralták a terepet, most olyan web2-es alkalmazásokat csinálnának, ami a népnek jó, mert tudnak tartalmat létrehozni. Ezért mindazok az alkalmazások amik valamiért népszerűek lesznek ma, rögtön webkettes címkét kapnak, hozzájuk pakolnak tonnányi fölösleges "közösségépítős" funkciót, ami ugye a social networkinget volna hivatott alapozni és csak így tovább. Hogy most akkor megdöntöttük volna a számítógépes elit hatalmát? Hát egy frászt. A felhasználó attól még nem fogja uralni a webet hogy eszközt adtak a kezébe: Boncsad, Tőcsed'!

Az eszközök igenis segítettek ennek a középrétegnek hogy tartalmat töltsenek fel. Ez a kulcsszó: ugyanis minden lelkesedés ellenére bizony nem ők írták a keretrendszereket; nem ők programozták le az alkalmazásokat; nem ők találták ki mire van saját maguknak szükségük. Ők menthetetlenül felhasználók maradtak; felhasználók akik azonban messze több beleszólással rendelkeztek a dolgok folyásába mint a "webkettes" korszak előtt. Öntudatára ébredt entitásra lehetne hasonlítani őket, ami (aki) azonban még nincs tisztában erejével, képességeivel. Azt azonban még tudja hogy nem magának teremti meg a neten létezésének feltételeit, az még mindig egy külső forrás, egy "Isten" határozza meg. De ez az isten csak teremt, nem igazgat. Akár tetszik, akár nem, megjelenése után minden alkalmazás saját életre kel. Készítőinek többé nem lesz hatalmuk fölötte. Hatványozottan igaz ez az "új" lehetőségekre: minden program olyan lesz, amilyenné használói alakítják.

Éppen ezért komikus egy a neten történő autonóm folyamatról, egy közösségi jelenségről az elitnek konferenciát tartania. Ha mi vagyunk a web (2.0), akkor azok ott miről beszélnek? Mit elemeznek? Milyen trendekről beszélnek? Mit akarnak velünk csinálni?

Ha a közösség maga az új web, a web 2.0, miért nevezük akkor a szemantikus webet web 3.0-nak, mintegy a közösség által készített tartalomnak folytatásának?

Ezekszerint az aktív felhasználók ideje máris lecsengett volna? Még itt vagyunk egy folyamat elején és máris húznak bennünket a Lomtár felé? A nagy lelkesedés csupán egy verziólépés miatt lett volna? Nem komikus hogy a felhasználó középponba helyezése csak egy fok volt, a web fejlődésének lépcsőjén?

Egy fok. Amíg a felhasználó számít. Utána megyünk tovább a technikai fejlődés útján, ami ugye elméletileg a felhasználót szolgálná. Miért nem vesszük hát észre hogy a felhasználók többségének egyszerűen nincs szüksége ezekre a hiperszuper újításokra? A magyar lakosság (igen, most akkoris a magyarokra vonatkoztatok, hiszen nálunk is van web 2 fan-club) kevesebb mint 20 százaléka netezik szélessávon (forrás: Vagy.hu), jelentős hányada pedig leginkább sehogy, vagy még gépe sincs. Ők lennének az "Új erő", aki majd tartalomfeltöltéssel alakítja a világot? Ők lennének a Közösség?

Ahogy a Time a feltöltő embereket (itt egy keserű mosoly: a fáljfeltöltéseket jótékony homány fedte, pedig az is "tartalom") nevezte meg az év emberének; igazából azt a középréteget, akik képesek és hajlandók kihasználni a lehetőségeket. Esetleg még szükségük sincs arra hogy használják, mégis megteszik. Miért? Divatból? Közösségi érzésektől vezérelve? Tényleg szükségük van arra hogy mindenki láthassa a nyaraláson készült képeket?

Félre ne értsen senki, rengeteg olyan szolgáltatás nőtt ki a semmiből, amivel én is szívesen barátkoztam meg, használom a mai napig mindenfajta fanatizmus nélkül. Viszont az a mód, ahogy összemossák a web 2 pajzsa alatt a hasznost a haszontalannal, ahogy jellemzőket szabnak meg amik egy szolgáltatást webkettessé tesznek, úgy rontja el az egész elképzelést ahogy van. Raklapnyi cég, szolgáltatás, ami most népszerű az egyből web2 (szegény Google is, pedig ők csak egyediek, innovatívak akartak lenni - ez lett belőle; most ők a web 2.0 céges példaképe), a felhasználó pedig továbbra is békésen bóklászik a linkek között, ahogy azt már Ted Nelson apánk megálmodta 1960-ban, és többségének fogalma sincs mire izgul jelenleg minden geek - ha egyáltalán észlel belőle valamit.

Lecsupaszítva tehát a web2.0 legendát, mit kapunk? Néhány programozót akik felhasználóbarát alkalmazásokat írnak, és millió olyat aki webketteseket. Néhány céget aki jó ötletekkel igyekszik javítani a böngészés-élményt, és regeteg másikat akik webkettes alkalmazásokból akarnak meggazdagodni. (Miközben fogadkoznak hogy soha többet Dotcom bukta.) És mindezek mellett meglátjuk majd végül a felhasználót.

A felhasználót aki eredetileg azért lépett a netre hogy szórakozzon, hogy információt keressen, hogy kommunikáljon. Most pedig "nyakába szakad" a tartalomfeltöltés "nyűge". Van aki ezt kihívásként fogja fel, más elhárítha ezt. Vannak ugyan általánosan népszerű alkalmazások (iWiW), de a közösségépítés varázsa is gyorsan szertefoszlik és a végén már csak azok maradnak az alkalmazások bűvkörében, akiket tényleg izgat a dolog. Őket hívom én középrétegnek. Akiknek igényük van arra hogy megmutassák: ők is részei a webnek. Hogy ott vannak. Hogy vannak igényeik. Mert ők a felhasználók, ők vannak többen és értük van a számítógép. Hogy ezt volnának kedvesek az illetékesek nem elfelejteni. És még valamit.

Nem akarnak forradalmat!